Félreértés ne essék, ebben a posztban nem a szegényekről, kispénzűekről lesz szó, hanem azokról a kivételes emberekről, akik önként - egy fajta lázadásból - mondtak le a pénz használatról és mindenről, ami ezzel együtt jár.
Egy német hölgy - Heidemarie Schwermer - a kilencvenes évek közepén hirtelen eladta lakását, felmondta jól jövedelmező terapauta állását. Gyerekei felnőttek, már önálló életet éltek, így nem kellett senkiről gondoskodnia vagy magyarázkodnia.
Heidemarie gyerekkorától változó körülmények közt élt, szülei gazdagok voltak, majd a háború alatt után elszegényedtek, de később újra, saját vállalkozásukból, önerőből vagyonosodtak meg. Heidemarie egész életében azt érezte, hogy magyarázkodnia kell vagyoni helyzete miatt, hol a gazdagság, hol a szegénység miatt.
Felnőttként, túl egy nehéz váláson úgy döntött, nem fog többé a pénz bűvöletében élni, létrehozott egy cserekereskedelmen alapuló központot, ahol nemcsak termékeket, hanem szolgáltatásokat is cserélhettek az emberek, pl. gyerek felügyeletet takarításra vagy kertészkedésre. Újfajta tevékenysége közben egyre jobban ráismert arra, hogy milyen kevéssé van pénzre, bankjegyre szüksége és elhatározta kipróbálja, milyen lenne 1 éven keresztül teljesen pénz nélkül élni. Ez az 1 év annyi pozitívumot hozott számára, hogy azóta is így maradt...azóta is pénz nélkül él most már 17 éve.
Besegít, ahol szükség van rá, szállásért, ellátásért cserébe. Semmiért nem fogad el pénzt, egyedül a közlekedési költségeit kell fedezni, hogy egyik pártolójától eljuthasson a másikig. Állítása szerint soha nem volt sem ilyen boldog, sem ilyen szabad. Életmódjáról készült egy dokumentumfilm is pár évvel ezelőtt, a trailer megtekinthető a youtube-on. Számos TV műsorba hívták Németországban, iskolákban tart előadásokat illetve inkább párbeszédet folytat. Különös életmódja sokakat felháborít, hiszen eltér a normától, de szerencsére mindig olyan emberekkel tudja körülvenni magát, akikkel kölcsönösen segíthetnek agymáson.
Nem ő az egyedüli a világon, aki önként vállalta a pénz nélküli életmódot, Daniel Suelo 52 éves és 12 éve nem használ pénzt. Utah államban, az Arches Nemzeti Parkban egy barlangban lakik, az utolsó 30 dollárját még 2000-ben a városban hagyta. Nem is nagyon hagyja el lakhelyét, inkább hozzá jönnek egyre többen látogatók.
Az elmúlt évek gazdasági válsága az USA-t is mélyen érintette, ezért sokan jönnek hozzá tanácsért, inspirációért, élelmiszert, ruhát hoznak az önkéntes száműzetésben élő férfinak.
Daniel egyébként a vadon termett zöldségekből, gyümölcsökből táplálkozik és ételmaradékokat gyűjt. Azt mondja, komplett családi ebédeket össze lehetne állítani a kidobott ételekből. Őt egy alaszkai utazás „térítette meg”, egy hosszabb túrára indult még 1998-ban, és elvonultan a hegyekben boldogabbnak érezte magát, mint bármikor előtte. Ő azt vallja, hogy a modern fogyasztói társadalom környezetvédő, óvó intézkedései felszínesek, nem hatékonyak és nem hisz az úgynevezett fenntartható fejlődésben vagyis abban, hogy minden vagyonunkat, kényelmünket megtartva ne zsigereljük ki a környezetünk nyersanyagait, erőforrásait. Célja, hogy a lehető legkisebb legyen az ökológiai lábnyoma, mindene ami van, az használt, mások által kidobott.
Főleg honfitársainak szeretne példát mutatni, mert szerinte az amerikai a legpazarlóbb életforma és ha a világ összes lakója úgy élne, mint ők, pár év alatt tönkremenne a Föld.
Angliában Mark Boyle szít kemény vitákat pénz nélküli életmódjával, ő 2009-ben választotta ezt az életformát és 2012 novemberében könyvet adott ki Moneyless Manfiesto címmel. Szerinte nem az ő élete, az ő példája az extrém, hanem mindazoké, akik nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy a Föld tartalékai kiapadóban vannak, köszönhetően a felelőtlen emberiségnek.
Persze, e három emberen kívül is sok csoportosulás, család döntött úgy a 60-as évek óta, hogy kivonul a társadalomból, önfenntartó életmódot folytat és bebizonyítja, hogy a boldogság nem a pénzben, a jólétben, a modern társadalomban keresendő. Filozófiájuk sokakat meghökkent, felháborít és mindenképpen elgondolkoztat.