Chris Jordan 2009 őszén készítette híres fotóját egy halott albatrosz fiókáról, akinek gyomra tele volt hulladékkal. Az óceánban talált szeméttel a nőstény madár etette fiókáját, szegény a színes bigyókat ételnek hitte, hisz mi másért lebegtek volna a vízben...
A fotó bejárta az arra érzékeny világsajtót, felhívva a figyelmet arra, hogy a fiatal madarak ezrei halnak meg mérgezésben, megfulladnak vagy éhen halnak.
Chris Jordan műveivel azóta is arra törekszik, hogy felhívja a fogyasztói társadalom figyelmét, hogy magatartásukkal, szokásaikkal tönkre tehetik a Földet.
Képeinek elkészítése sok időbe és energiába telik. A képek alapanyaga és alapmotívuma a szemét. Először összegyűjti a kiválasztott szemetet, legyen az műanyagzacskó, kupak, öngyújtó. A következő fázisban eltervezi és elhelyezi a kompozíciót, fotókat készít, majd ezeket sokszorosítja oly módon, hogy a kész képen első látásra nem is érzékeljük magát a főmotívumot.
A környezetvédelmen kívül olyan szociális problémákat is bemutat, mint a szegények iskolázottsága, az USA háborús politikája vagy a kizárólag esztétikai célból történő plasztikai műtétek hatalmas száma.
2008-as "Barbie-baba" képe 32000 babát ábrázol, ami pontosan annyi, ahány mellplasztikát végeztek el az USA-ban, havonta (2006-os adat)!
2011-es "Caps Seurat" c. képe Georges Seurat festményének újraértelmezése, méghozzá 400.000 műanyag kupak segítségével. Miért 400.000? Állítólag az USA-ban percenként ennyi műanyag palack fogy...
2009-ben készült "A Nagy Hullám" (a híres japán Hokusai fametszet alapján). A képen 2,4 millió műanyag hulladékdarab látható, mivel óránként ennyi műanyag szemét kerül a Csendes-óceánba.
A képhez egyébként az összes szemetet valóban az óceánból halászták ki. Ugyanez igaz a többi szemétre is, Chris Jordan Seattle utcáit járta, hogy összegyűjtse, amire épp szüksége volt az alkotáshoz.
Chris Jordan legújabb műveihez látogassátok meg a honlapját: www.chrisjordan.com
Bónusznak pedig itt a híres albatroszfiókás képe:
