Zöld Bazár: zöld hírek, ötletek, innovációk

A túlnépesedéssel és a városban lakók számának növekedésével egyre nagyobb az igény arra, hogy a túlzsúfolt lakóhelyekre is jusson valamennyi a természetből, egyre több a közösségi kert, a zöld fal, a tetőkert. Becslések szerint 2050-re a Föld teljes lakosságának 80%-a városban fog lakni és a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék beszerzése problémás lesz. Így nemcsak esztétikai okból vagy a jó közérzetünkhöz van szükség zöld felületre, hanem a kertészkedés öröméért és főleg eredményéért is!

Ezért manapság egyre jobban díjazzák azokat az innovációkat, amik a városi ember „zöld” igényét elégítik ki.

Ilyen pl. az egyik legújabb találmány a „függőleges farm”, ami alig több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Egyelőre változó koncepciók léteznek, hogy kicsiben és nagyban, milyen technológiával lehet zöldségeket termeszteni függőleges felületen, aeropónia vagy hidropónia segítségével, de az biztos, hogy a közeljövőben egyre több megvalósult projekttel fogunk találkozni ebben a témában.

A Times magazin 2009-ben az 50 legfontosabb találmány közé sorolta a Valcent cég által kifejlesztett függőleges farmot. A cég ma Alterrus néven folytatja tevékenységét és 2012 év végén nyílt meg az első tetőkert Vancouverben, ami a cég Verticrop elnevezésű technológiáját használja a zöldségtermesztésben.

A szingapúri Sky Green Farms már működik és naponta 1 tonna zöldséget termel, ami a helyi szupermarketek polcaira kerül. Jelenleg kilenc fajta zöldséget tudnak termeszteni és ez a szám reményeik szerint fokozatosan növekedni fog.

Függőleges kert és tetőkert egyben egy manhattani étterem tetején is található:

A toronyházak vertikális farmmá alakítására is sok terv van, de ezeknek a kivitelezése még várat magára, mert a fenntartási költségek elég magasak és kétséges, hogy megtérül-e egy ilyen jellegű beruházás.

 Íme pár koncepció;

Ha már függőleges és zöld, muszáj beszélnünk a milánói Bosco Verticale-ről, amelynek építése ma is zajlik. Ez a függőleges erdő elnevezésű toronyház Stefano Boeri tervei alapján épül Európa egyik legszennyezettebb városában. A 24 és 17 szintes toronyházak több ezer négyzetméternyi zöld felületet jelentenek a városnak.

Félreértés ne essék, ebben a posztban nem a szegényekről, kispénzűekről lesz szó, hanem azokról a kivételes emberekről, akik önként - egy fajta lázadásból - mondtak le a pénz használatról és mindenről, ami ezzel együtt jár.

Egy német hölgy - Heidemarie Schwermer - a kilencvenes évek közepén hirtelen eladta lakását, felmondta jól jövedelmező terapauta állását. Gyerekei felnőttek, már önálló életet éltek, így nem kellett senkiről gondoskodnia vagy magyarázkodnia.

Heidemarie gyerekkorától változó körülmények közt élt, szülei gazdagok voltak, majd a háború alatt után elszegényedtek, de később újra, saját vállalkozásukból, önerőből vagyonosodtak meg. Heidemarie egész életében azt érezte, hogy magyarázkodnia kell vagyoni helyzete miatt, hol a gazdagság, hol a szegénység miatt.

Felnőttként, túl egy nehéz váláson úgy döntött, nem fog többé a pénz bűvöletében élni, létrehozott egy cserekereskedelmen alapuló központot, ahol nemcsak termékeket, hanem szolgáltatásokat is cserélhettek az emberek, pl. gyerek felügyeletet takarításra vagy kertészkedésre. Újfajta tevékenysége közben egyre jobban ráismert arra, hogy milyen kevéssé van pénzre, bankjegyre szüksége és elhatározta kipróbálja, milyen lenne 1 éven keresztül teljesen pénz nélkül élni. Ez az 1 év annyi pozitívumot hozott számára, hogy azóta is így maradt...azóta is pénz nélkül él most már 17 éve.

Besegít, ahol szükség van rá, szállásért, ellátásért cserébe. Semmiért nem fogad el pénzt, egyedül a közlekedési költségeit kell fedezni, hogy egyik pártolójától eljuthasson a másikig. Állítása szerint soha nem volt sem ilyen boldog, sem ilyen szabad. Életmódjáról készült egy dokumentumfilm is pár évvel ezelőtt, a trailer megtekinthető a youtube-on. Számos TV műsorba hívták Németországban, iskolákban tart előadásokat illetve inkább párbeszédet folytat. Különös életmódja sokakat felháborít, hiszen eltér a normától, de szerencsére mindig olyan emberekkel tudja körülvenni magát, akikkel kölcsönösen segíthetnek agymáson.

Nem ő az egyedüli a világon, aki önként vállalta a pénz nélküli életmódot, Daniel Suelo 52 éves és 12 éve nem használ pénzt. Utah államban, az Arches Nemzeti Parkban egy barlangban lakik, az utolsó 30 dollárját még 2000-ben a városban hagyta. Nem is nagyon hagyja el lakhelyét, inkább hozzá jönnek egyre többen látogatók.

Az elmúlt évek gazdasági válsága az USA-t is mélyen érintette, ezért sokan jönnek hozzá tanácsért, inspirációért, élelmiszert, ruhát hoznak az önkéntes száműzetésben élő férfinak.

Daniel egyébként a vadon termett zöldségekből, gyümölcsökből táplálkozik és ételmaradékokat gyűjt. Azt mondja, komplett családi ebédeket össze lehetne állítani a kidobott ételekből. Őt egy alaszkai utazás „térítette meg”, egy hosszabb túrára indult még 1998-ban, és elvonultan a hegyekben boldogabbnak érezte magát, mint bármikor előtte. Ő azt vallja, hogy a modern fogyasztói társadalom környezetvédő, óvó intézkedései felszínesek, nem hatékonyak és nem hisz az úgynevezett fenntartható fejlődésben vagyis abban, hogy minden vagyonunkat, kényelmünket megtartva ne zsigereljük ki a környezetünk nyersanyagait, erőforrásait. Célja, hogy a lehető legkisebb legyen az ökológiai lábnyoma, mindene ami van, az használt, mások által kidobott.

Főleg honfitársainak szeretne példát mutatni, mert szerinte az amerikai a legpazarlóbb életforma és ha a világ összes lakója úgy élne, mint ők, pár év alatt tönkremenne a Föld.

Angliában Mark Boyle szít kemény vitákat pénz nélküli életmódjával, ő 2009-ben választotta ezt az életformát és 2012 novemberében könyvet adott ki Moneyless Manfiesto címmel. Szerinte nem az ő élete, az ő példája az extrém, hanem mindazoké, akik nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy a Föld tartalékai kiapadóban vannak, köszönhetően a felelőtlen emberiségnek.

Persze, e három emberen kívül is sok csoportosulás, család döntött úgy a 60-as évek óta, hogy kivonul a társadalomból, önfenntartó életmódot folytat és bebizonyítja, hogy a boldogság nem a pénzben, a jólétben, a modern társadalomban keresendő. Filozófiájuk sokakat meghökkent, felháborít és mindenképpen elgondolkoztat.

FELNŐTT TARTALOM!!

A Fuck for Forest egy norvég alapítású - a szexuális szabadságot és a természetvédelmet hirdető - non-profit szervezet, aki e két hitvallást nagyszerűen egy fedél alá hozta. Tevékenységük abban áll, hogy szexuális aktusaikat pénzért lehet kukkolni a weboldalukon, az ebből származó jövedelmet pedig az erdők, esőerdők megmentésére fordítják. Magyarországon akkor írtak róluk, amikor 2011-ben egy szlovák környezetvédelmi szervezetet hoztak zavarba azzal, hogy felajánlottak nekik a pornóból összegyűjtött pénzből.

A Fuck for Forest teljesen legális és hivatalos non-profit szervezet, minden bejövő jövedelemmel el kell számolniuk. Saját pornófilmjeinek kívül szívesen fogadják és feltöltik oldalukra a látogatóik által készített home-made erotikus filmjeit is, így válhat valaki FFF aktivistává.

Norvégiából időközben áttelepültek Berlinben, mert pár nyilvános aktus után meggyűlt a bajuk a norvég hatóságokkal.

Michal Marczak 2012-es róluk szóló dokumentumfilmjét már Berlinben, Balin és Dél-Amerikában forgatták, a film címe szintén Fuck for Forest. A varsói és rotterdami filmfesztiválon már bemutatásra került a film, (Varsóban meg is nyerte a legjobb dokumentumfilm kategóriát) most pedig éppen az austini SVSX fesztivál nézői tekinthetik meg.

A youtube-on sokáig megtekinthető volt a trailer, de jogi problémák miatt megkértek minket, hogy vegyük le az oldalunkról a linket, amit természetesen teljesítettünk.

A csoport azzal magyarázza sajátos tevékenységét, hogy míg a társadalom a szexualitást álszent módon kezeli és rejtegeti, sok kultúrában pedig egyenesen üldözi, addig a természet erőforrásait pofátlan módon a végletekig kiaknázza az ember.

Ugyanakkor számos terméket a gyártók szexualitással próbálnak reklámozni, eladni, akkor miért ne lehetne pont a környezetvédelmet szex-szel eladni?

"Gyereket csinálj, ne háborút" helyett az ő szlogenjük; szexelj és mentsd meg a földet!

Az amerikai Vanis Buckholz 10 éves és már 3 éve saját cégét irányítja.

7 éves volt, amikor az iskolában a Föld Napján az újrahasznosítás fontosságáról hallott. Otthon a szüleivel beszélgetve jött az ötlet, mi lenne, ha rollerjével körbejárná a környéket és összeszedné a szétszórt hulladékot. Először a strandon, parkokban, köztereken szétdobált műanyag és papírhulladékot vitte haza és kezdte el szelektálni, majd ismerősöknél, barátoknál, idős szomszédoknál kopogtatott azzal a kérdéssel, hogy elviheti-e a szemetüket a központi szelektív gyűjtőbe.

A szülei támogatták az ötletet, így hamarosan az udvaruk átváltozott egy kisebb hulladékszelektáló központtá.

Egyre többen megismerték a nevét és a cégét, így a környéken lakók már csak egyszerűen lerakták a szemetet az udvarukra, ahol ma már egy tucat szelektív kuka van munkába állítva. Hamarosan nyugdíjas otthonok, intézmények is Vanis állandó ügyfeleivé váltak. Vanis családja segítségével hetente egyszer szállít a közeli város újrahasznosító központjában.

Kilencedik születésnapjára egy utánfotós bringát kért, azóta még hatékonyabban végzi a munkáját. Cégét a bickli „bicycle” és újrahasznosítás „recycle” szavak keresztezéséből MyRecycler-nek nevezte el, mottója „Ez egy koszos munka, de valakinek ezt is el kell végezni.”

Ráadásul bevételének 25%-át jótékonysági célokra fordítja, egy hajlaktalan gyerekeket segítő szervezetet támogat.

Idén januárban lakóhelyén a Városi tanács is meghívta az aktuális ülésére, hogy a fiatal vállalkozó bemutassa cégét és annak tevékenységét.

Vanis nem költi el a vállalkozásából származó bevételét, nagy részét a család félreteszi, befekteti, hogy a későbbiekben a költséges felsőoktatási tanulmányait finanszírozhassa belőle. Bár gyanítható, hogy ilyen vállalkozószellemmel lesz még pár jó ötlete a srácnak.

forrás: www.treehugger.com

India első, Ázsia második leggazdagabb embere az iparmágnás Mukesh Ambani, ő építette családja számára ezt az Antiliának nevezett 27 emeletes felhőkarcolót Mumbay egyik előkelő negyedében.

Már az építkezés alatt telekspekulációkról, korrupcióról szóló hírek láttak napvilágot. Amint kiderült, hogy az „átlagos kinézetű” felhőkarcoló egy család tulajdona, ahova Ambani feleségével 3 gyermekével és 600 alkalmazottjával költözik majd be, a negatív kritikák felerősödtek.

Sokan India globális problémájának megtestesülését látják az épületben: nevezetesen, hogy a gazdagok nincsenek tekintettel az országra, a szegényekre, az éhező és éhen haló gyermekekre és ahelyett, hogy vagyonuk egy részét országuk javára fordítanák, csak a pompa és a felszínesség jellemző rájuk.

Ráadásul – és ezért került ebbe a blogba is a ház – az eredeti terveken az építészek még hatalmas zöld növény falakat álmodtak meg és szerényen a világ legzöldebb épületének nevezték a felhőkarcolót. Végül azonban csak a világ legdrágább nagyjából 1 milliárd dollárjába kerülő háza lett belőle. A fenntarthatóság elve pedig valahol elveszett. (Általános vélemény, hogy a zöld fal eleve csak a kirakat lett volna, mert az épületben semmi, de semmi nem jelenik meg, aminek köze lenne a fenntartható építészethez, sem az anyagok, sem a technológiák tekintetében.)

Az épületben egyébként 6 emeletnyi parkoló található, 3 helikopter leszállópálya és természetesen színház, bálterem. A 27 emelet pedig jóval többnek hat a belmagasság miatt, nagyjából egy 40 szintes épület magasságnak felel meg. Az Ambani családot viszont nem hatja meg sem a polgárjogi harcosok, sem pedig a zöld aktivisták véleménye. Kijelentették, hogy a ház az ő privát szférájukhoz tartozik, ezért nem engedik be a sajtó képviselőit és a kritikus hangok is leperegnek róluk. Azt sem kommentálták, amikor 2010-ben az elhúzódó beköltözés miatt olyan pletykák kaptak szárnyra, hogy a család nem is költözik be, mert a hálószoba ablakok elhelyezése nem felel meg a Vastu Sashtra elveinek (az indiai feng shui).

2012-ben Ambani felesége, Nina adott interjút a Vanity Fair magazinnak, ebben említette, hogy boldog családi életet élnek és a gyermekeknek maguknak kell a szobájukat takarítani.

Néhány érdekesség még a házról:

- alapterülete 37000 négyzetméter

- a világ legnagyobb antik varrógép gyűjteménye található itt

- földrengésbiztos építkezés (a Richter skála szerint 8-ik erősségig)

- jégszoba, kézi készítésű hópelyhekkel

- jóga és táncstúdió

- egyes vélemények szerint az épület jóval többe került, mint 1 milliárd dollár

- az építkezés 7 évig tartott

További képek: sneakhype.com

Chris Jordan 2009 őszén készítette híres fotóját egy halott albatrosz fiókáról, akinek gyomra tele volt hulladékkal. Az óceánban talált szeméttel a nőstény madár etette fiókáját, szegény a színes bigyókat ételnek hitte, hisz mi másért lebegtek volna a vízben...

A fotó bejárta az arra érzékeny világsajtót, felhívva a figyelmet arra, hogy a fiatal madarak ezrei halnak meg mérgezésben, megfulladnak vagy éhen halnak.

Chris Jordan műveivel azóta is arra törekszik, hogy felhívja a fogyasztói társadalom figyelmét, hogy magatartásukkal, szokásaikkal tönkre tehetik a Földet.

Képeinek elkészítése sok időbe és energiába telik. A képek alapanyaga és alapmotívuma a szemét. Először összegyűjti a kiválasztott szemetet, legyen az műanyagzacskó, kupak, öngyújtó. A következő fázisban eltervezi és elhelyezi a kompozíciót, fotókat készít, majd ezeket sokszorosítja oly módon, hogy a kész képen első látásra nem is érzékeljük magát a főmotívumot.

A környezetvédelmen kívül olyan szociális problémákat is bemutat, mint a szegények iskolázottsága, az USA háborús politikája vagy a kizárólag esztétikai célból történő plasztikai műtétek hatalmas száma.

2008-as "Barbie-baba" képe 32000 babát ábrázol, ami pontosan annyi, ahány mellplasztikát végeztek el az USA-ban, havonta (2006-os adat)!

2011-es "Caps Seurat" c. képe Georges Seurat festményének újraértelmezése, méghozzá 400.000 műanyag kupak segítségével. Miért 400.000? Állítólag az USA-ban percenként ennyi műanyag palack fogy...

2009-ben készült "A Nagy Hullám" (a híres japán Hokusai fametszet alapján). A képen 2,4 millió műanyag hulladékdarab látható, mivel óránként ennyi műanyag szemét kerül a Csendes-óceánba.

A képhez egyébként az összes szemetet valóban az óceánból halászták ki. Ugyanez igaz a többi szemétre is, Chris Jordan Seattle utcáit járta, hogy összegyűjtse, amire épp szüksége volt az alkotáshoz.

Chris Jordan legújabb műveihez látogassátok meg a honlapját: www.chrisjordan.com

Bónusznak pedig itt a híres albatroszfiókás képe:

Szerintetek, lehetséges, hogy egy négy tagú család a XXI. században, több hónap alatt mindössze egy marék háztartási hulladékot termeljen?

A kaliforniai Johnson családról az amerikai médiában már sokan cikkeztek, a youtube-on található egy riport is róluk, a családanya pedig egy blogot vezet arról, hogy vezetik ezt a bizonyos zero waste, vagyis nulla hulladék háztartást.

A blogban azt is megosztották az érdeklődőkkel, hogy mi inspirálta őket az életmódváltásra: pár évvel ezelőtt új házba költöztek és az átmeneti időszakban egy nagyon kis lakásban laktak, a költözéskor pedig megdöbbenve tapasztalták, hogy mennyi fölösleges cuccok van. (Ismerős?) Átnéztek mindent és megállapították, hogy a háztartási javaik 80%-ra nincs is valójában szükségük. Ekkor döntöttek úgy, hogy tudatosan figyelni fognak arra, hogy az új házukat ne árasszák el szeméttel, innen pedig már csak egy lépés volt a nulla hulladék háztartás.

Hogy néz ki ez a mindennapokban?

Bea Johnson első lépése az volt, hogy teljesen száműzte a műanyag zacskókat a bevásárlásokból. Újrahasznosítható táskákat szereztek, zöldségeshez, boltba, piacra csak azzal mentek.

Gondoljatok bele, hány műanyag zacskót visztek haza a boltból egy nap? Egy a kenyérnek, külön zacskó a különféle gyümölcsöknek, zöldségeknek?

Bea Johnson ezek után beszerzett kisebb nagyobb befőttes és fűszeres üveget, így kimérve ezekben az üvegekben veszi meg a vajat, sajtot és húst is, az otthonában is külön üvegekben tárolja ezeket. A zöldségeket a hűtőben sem műanyag zacskókban tárolja, hanem szövet zsákocskákban. A bevásárlásokat nem napi szintén intézik, hanem hetente egy alkalommal járják végig a már bevált beszállítóikat. A lisztet, cukrot, kakaót, magokat is kisebb-nagyobb zsákokban kimérve szállítják haza és otthon üvegben tárolják azokat.

Új lakhelyüket úgy választották, hogy elérhető közelségben legyen piac, mozi, iskola, így hétköznapokon nincs szükségük autóhasználatra. Azt viszont belátják, hogy kirándulásokra, nyaralásokra nem tudják nélkülözni az autót.

Két iskolás fiúk van, akiknek a ruhatárra szezononként 4 nadrágból, 8 pólóból 1 hálóruhából, 1 szabadidős összeállításból és alsóruházatból áll. (persze Kaliforniában kicsit egyszerűbb az öltözködés a klíma miatt, de ettől függetlenül könnyű elképzelni, hogy Amerikában a szegényebb családok is jóval többet költenek a ruhatárukra). Természetesen a felnőtteknek is korlátozott számú ruha áll a gardróbban, Bea évente 2 alkalommal vásárol, főleg second-hand ruhákat.

A családfő szerint a gyerekek is teljesen elfogadták ezt az életstílust, számukra is elfogadható, hogy minőségi és tartós játékokat kapjanak. Amit "túlnőnek", azt mindig tovább ajándékozzák.

Persze sokan azt vágják a család fejéhez, hogy ez a fajta életstílus nagyon sok pénzt és szabadidőt igényel, de Bea Johnson állítja, hogy egyik sem igaz, csak jó szervezés kérdése az egész.

Kizárólag olcsó mosószódát, ecetet, mikroszálas törlőkendőt használnak a takarításra, nem használnak vegyszereket sem a fürdőszobában, sem a konyhában. Még a szépségápolásra szánt termékeket is kis üvegekben tárolják, nem pedig műanyag flakonokban és természetesen szappanokat használnak. Olyan apróságokra is figyelnek, mint a kozmetikai vatta, ami szintén nem eldobható, hanem kimosható és újrahasznosítható. A fogkeféjük sem műanyag, hanem lebomló anyagból készült.

Az már magától értetődik, hogy az ételmaradékot komposztálják.

Bea Johnson azt mondja, hogy a legnagyobb ellensége az a sok reklámanyag, amit nap mint nap kéretlenül is a postaládájukba raknak, hiába próbálta letiltani, hatóságokhoz fordulni, ez ellen egyelőre nem tud mit tenni.

A család nagyon elszántan törekszik arra, hogy példát mutasson és bebizonyítsa, hogy nem a felhalmozás vezet a boldog és kiegyensúlyozott élethez. Vannak követőik, vannak kritikusaik, de az tény, hogy egy átlag nyugati ember évente féltonna háztartási szemetet termel, míg ők pár maroknyit. Bár az USA-ban, főleg Kaliforniában  könnyű olyan áruházakat találni, ahol lehet nagy tételben egészséges, organikus élelmiszereket vásárolni, de a kísértés is nagyobb, hiszen ismerjük az átlag amerikai életstílust.

Mindenesetre a velük készült interjúkat és Bea tanácsait elolvasva pár dolog azért Magyarországon is kivitelezhetőnek tűnik.

Az alábbi hóban rajzolt minták nem a földönkívüliek műve, (mint a híres gabonakörök) hanem egy Simon Beck nevű térképészé, akinek a hobbija már bejárta az internet „oldalait”: Sajnos Magyarországon nincs szerencsénk látni a műveit a hóhiány miatt, annál inkább Franciaországban, az Alpokban.

Simon eredetileg térképész és ez a tudása segíti abban, hogy tökéletesen megtervezett geometriai formákat készítsen a hóban a lábnyomából. A mű elkészítése 1-2 napot vesz igénybe és hosszas előzetes számítógépes tervezést, a minták elkészítéséhez pedig hótalpat visel.

Szerintem ezek a képek megunhatatlanok, így ha valaki szeretne több épet nézni sőt üzenetben gratulálni az alkotónak, megteheti Beck facebook oldalán

Télen az ember több időt tölt a lakásban, amiben az a jó, hogy több időt szánhatunk a gyerekeinkre vagy valamilyen kreatív elfoglaltságra, jó esetben pedig a két dolgot össze is köthetjük.

Közeleg a Karácsony is, sokan szeretik egyedi dekorációval feldobni a lakást, most ismét ehhez gyűjtöttünk tippeket, ötleteket. Fenyőtobozt mindenhol könnyű találni; városban, falun egyaránt és nem kell sokat kutatni az interneten, hogy megfelelő ötleteket találjunk.

Forrás: ZöldBazár blog

Most már tényleg itt a tél, aki szeretne madáretetőt készíteni a kertjébe, erkélyére vagy teraszra számos ötletet találhat az interneten, a részletes és komoly tervrajzokon át egészen a PET-palack használatáig.

Mi szokásunkhoz híven ötletes és újrahasznosított alapanyagból készült madáretetőkre mutatunk be pár példát.

Még több kép madáretető témában ezen az oldalon.